Első hét kész. Én is kész vagyok. Ez nem a mélyvíz volt, hanem a Porkchop gejzír. Azért remélem bennünket a végén majd kipecáznak, nem úgy mint azt a csóri csávót tavaly.
Queens és Brooklyn határán, Long Island Cityben van egy jópofa hat emeletes co-working épület, aminek a teljes harmadik emeletén van a Miami Ad School New York-i campusa. Rém praktikus közelségben - a földszinten - van egy pub, a belső udvaron egy kertmozi, a sarkon egy mexikói étterem, a suliban meg csocsó, és pingpong asztalok. Minden jel arra utal, hogy itt a diákoknak van élete is. Vagy arra, hogy ezt csak sok piával lehet végigcsinálni. Egyelőre keveset iszunk, rommá vernek bennünket a felsősök csocsóban, szóval szokjuk a rendszert, és egyénileg próbáljuk felállítani a kereteket, amik mentén feldolgozható az input, és értékelhető az output.
A hét napból 6 napon óráink vannak, a kedd szabad, de gyakorlatilag elmegy arra a research-re/brief írásra/plusz feladat abszolválásra/neurotikus önmarcangolásra amire a hét többi napján az órák előtt, és este, az órák után nem jut idő. Illetve már ezen a napon mosok. Az nem neurotikus, mert rájöttem hogy működik a szárítógép.
Tulajdonképpen heti két brand strategy briefet kell produkálnunk minimális kapott információból kiindulva, majd azokat egy team tagjaként (beosztottak mellénk egy felsőbbéves AD-t és CW-t) minden hét csütörtökre konkrét kreatívokkal tűzdelt pitch-ig kell eljuttatni. Ezt a loopot szakítják meg a az egész napos workshopok és órák a brand-, hatás-, és piacelemzésről, az insight kutatásról, a tartalom és médiatervezésről, a prezentációtechnikáról, a saját portfóliónk gondozásáról és mindenmásról. Illetve ebbe a loopba épül bele a hétfő esti, ún. Industry Hero előadás is, ami közös óra minden Miami Ad-esnek, és amit mindig egy sztárkreatív figura tart a saját melóiról.
Azon hallgatók kedvéért, akiknek a keze már rajta a 'rec.' gombon, ezen a héten az Industry Hero(k) a Weber Shandwick NYC svéd kreativ igazgatói voltak, egy AD-CW páros, Isak Landaboure és Sanna Langholm. A saját, nagyon kúl cuccaik mellett leginkább arról beszéltek, hogyan kell megpróbálni nem megdögleni a New York-i reklámiparban. Illetve Isak nagyon sokat használta a 'fuck' szót. És egészen úgy néz ki, mint Moby. (nem, nem lett lövöldözés, és direkt nem a Sven-es HIMYM gifet használtam)
Szóval ez van, eszem rendesen, az idő javul, és jól fel vagyok öltözve.
(intermission, lift music)
Ha az ember New Yorkban él...
...tanuljon meg zacskót újrahasznosítani (ruha? párnatöltelék? ...sok...lefagyasztott...zöldség?) - ha tíz dolgot veszek a boltban, kettesével zacskózzák, aztán az egészet beleteszik még egy zacskóba, hogy nehogy leszakadjon. BOOO!
...igyon sok smoothiet - másfél literes kiszerelésben (is) kapható. Now that's what i call smoo...nice. YAY!
...minden metróval történő utazáshoz számoljon hozzá 30-40 percet - ha nem lenne elég bonyolult a 24 vonal, a vonalak menetrendje és útvonala nem csak egyik napról a másikra, hanem napközben is változik, és akkor lehet róla értesülni, amikor a vezető néha bemondja egy megállóban, hogy "hmpf shdjgsfgsfhsffhsdjkdfgjhfgsh mammbppp, srrryforthe inconvenience" és erre pánikszerűenn mindenki elkezd lemenekülni, vagy amikor másfél óráig egyszerűen nem jön semmi (been there. done that.). BOOO!
...iratkozzon be a Public Librarybe - ami amellett, hogy az egyik legszebb épület Manhattanben (Beaux Arts, 1911, Carrere és Hastings) tök ingyenes és iszonyú sok programot gründol (Shakespeare Company, kiállítások, ingyenes kurzusok, stb.) YAY!
...legyen jóban bicikliszervizes arcokkal - az utak elmondhatatlanul szarok, volt már defektem a 1st avenuen, nyitották rám a kocsiajtót a biciklisávban, álltak meg satufékkel előttem az utca tökközepén, hogy várjanak valakit, aki még három pizzával a kezében kiabál valaki mással egy erkélyen, kanyarodtak ki elém százzal a papíron egyenesen tovább belső sávból, sallala. BOOO!
...ne vetkőzze le az európai kedvességet, meg udvariasságot - az egy dolog, hogy tegnap 2 fánk helyett 5(!) fánkot tett a zacskómba egy csaj a dunkin donutsban, mert nem a telefonomat nyomkodtam, hanem a szemébe néztem és azt mondtam, hogy nagyon köszönöm, de életemben nem mosolyogtak még rám annyit, meg kívántak örök életet mint amikor szép napot kívánok vagy megköszönök valamit valakinek. YAY!
...rájön, milyen jó dolga volt otthon, ha jó kávét akar inni. BOOO!
...rájön, tényleg mennyire multikulti a város, és hogy ez mennyire tud működni - Williamsburg folyton rohanó szatmár haszidjai a Marcy Avenue-nál, az isteni lengyel pirog, amit szombaton ettünk a jópofa vega srácok éttermében Greenpointban, a teljesen absztrakt, de tök cuki kínai futárok az elektromos bringáikon, a házunkban lakó hispán család, akik szabadtéri zsúrt akartak, ezért a bejárati ajtó előtti lépcsőn tartották az egyik gyerek szülinapját, az afroamerikai rapper srácok a Walmart előtt, akik spanolnak mindenkivel, ésésés. YAY!
